Menu
Deprecated: Non-static method JSite::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/components/com_k2/router.php on line 17 Deprecated: Non-static method JApplication::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/includes/application.php on line 539 Deprecated: Non-static method JSite::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/components/com_k2/router.php on line 17 Deprecated: Non-static method JApplication::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/includes/application.php on line 539
A+ A A-
Deprecated: Non-static method JSite::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/templates/gk_gamenews/lib/framework/helper.layout.php on line 111 Deprecated: Non-static method JApplication::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/includes/application.php on line 539 Deprecated: Non-static method JSite::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/templates/gk_gamenews/lib/framework/helper.layout.php on line 111 Deprecated: Non-static method JApplication::getMenu() should not be called statically in /var/www/virtual/bioholmi.hu/htdocs/includes/application.php on line 539
Admin

Admin

Monday, 08 July 2013 16:45

OMÉK Biogazdálkodási Díj

Kedves Biogazdák!

A 76. OMÉK alkalmából a Magyar Turizmus Zrt., Agrármarketing Centrum vezérigazgatóság pályázatot hirdet az OMÉK Biogazdálkodási Díj elnyerésére. A nevezéseket és a biotermékmintákat legkésőbb 2013. július 10-én, 15 óráig a Vidékfejlesztési Minisztériumban kell leadni.

Nemcsak vegyszermentes, hanem antioxidánsokban, nyomelemekben is gazdagabb a többi főzetnél az első hazai biosör.

A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye (1. rész)
 
    Budapest, 2013. június 28., péntek (OS) - Határon átnyúló együttműködés a biogazdálkodás területén.

    Székelyföldön tett két napos szakmai látogatást Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára június 26-27-én.

Tóth Katalin Nyárád menti kertészetekkel és biogazdaságokkal ismerkedett meg, és a Vidékfejlesztési Minisztérium számára az ökogazdálkodás területéről új szakmai információkat gyűjtött. A székelyföldi gazdáknak az eredményes marketing tevékenységről, a biotermékek piacra jutásának magyarországi tapasztalatairól beszélt, valamint bemutatta a magyarországi biogazdálkodást.

Magyarországon mintegy 124 ezer hektáron folyik ökológiai gazdálkodás. Öko minőségben a legegyszerűbben a szántóföldi növények termeszthetők. A zöldségek és a gyümölcsök ökológiai termesztése kockázatosabb és költségesebb, valamint az értékesítésük is nehezebb. Az ökológiai állattartás kevésbé terjedt el, elsősorban baromfiféléket, szarvasmarhát tenyésztenek, de rendelkezünk juh- és sertésállománnyal is. A korábban dinamikusan fejlődő bioméhészet annak ellenére stagnál, hogy a bio méhészeti termék nagy lehetőséget nyújt Magyarország számára, mivel több EU tagállamban a területhasználat miatt nem tudnak bioméhészkedni. A Magyarországon termelt, tanúsított ökológiai gazdálkodásból származó termékek 80 százalékát külföldön értékesítik. A kedvező külpiaci lehetőségek nem ösztönzik eléggé a termelőket a belső piac megnyerésére.

    Kiadó: Vidékfejlesztési Minisztérium

A BioHolMi.hu kérdése: most vajon ki informált kit? Kinek volt szüksége információra: a nyárádiaknak vagy a Minisztériumnak? Végül is Románia tavaly a Biofach bemutatkozó országa volt, mi meg csak álmodozunk róla. Nem beszélve a háromszor akkora bioterületről, amin Románia gazdálkodik.

Seléndy Szabolcs: Gyakorlati biogazdálkodás 1.

A kötet a gyümölcsfák biovédelméről, a bioszőlő telepítéstől szüretig tartó munkálatairól, a gyógyító növények királynőjéről, a homoktövisről, a figyelemre méltó hansági zöldségtermesztésről, a szántó művelésének biomódszereiről és a gyümölcsök, zöldségek bio módon való téli elrakásáról szól. Mindezt kiegészíti az a feltételrendszer, amelynek teljesítése nyomán joggal nevezhetjük a termést bioterméknek, árusíthatjuk biotermékként.

Seléndy Szabolcs: Gyakorlati biogazdálkodás 2.

A második kötetet, az előzőhöz hasonlóan, a biotermesztés területén sikeresen tevékenykedő biogazdák írták. Röviden összefoglalják gyakorlati tapasztalataikat, amelyeket saját fényképeikkel illusztrálnak. Így könnyű tanulni belőle kezdőnek, gyakorlottnak egyaránt.

Tájékoztat a kecsketartásról, a baromfi természetes keltetéséről, a biocsirkék, -jércék, -tojótyúkok háztáji felneveléséről, a biotojásról, a boldog mangalicákról, a „vadmadár” biogyöngyösről, a méhek és a méz csodálatos világáról szól.

Mindezt kiegészíti a biogazdálkodás szabályrendszerének ismertetése, amelynek feltételeit minden biogazdának be kell tartania, ha valódi bioterméket szeretne előállítani, fogyasztani, értékesíteni. 

A színes képekben gazdag művek amellett, hogy kedvet ébresztenek a biogazdálkodásra, sok jól hasznosítható ötlettel szolgál nemcsak a kezdő, hanem a tapasztalt biogazdáknak is.


Dr.Kiss István

Thursday, 13 June 2013 13:17

Glifozát a szervezetünkben?!

A Föld Barátai Európa és a Magyar Természetvédők Szövetsége által elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a kísérletben résztvevők testében kimutatható a glifozát[1] nevű gyomirtó. A Szövetség által lefolytatott laboratóriumi tesztekből kiderült, hogy Magyarországon tíz embertől vett vizelet mintából háromban jelen volt a glifozát hatóanyag.

A világszerte népszerű termelői-fogyasztói együttműködési modell titkaiba avat be az ÖMKI legújabb kiadványa

Helyszín:
Sport Beach – az ország első öko szemléletű strandja

(a gárdonyi vasútállomással szemben)
2483 Gárdony, Harcsa u. 2.   Tel: 06 22 355 044
Az idei fesztiválon, hazánk népzenei tájegységeivel ismerkedhetünk, ahonnan nemcsak a hagyományos népzenei kultúrából, de a lassan már elfelejtett népi játékból és hajdani népszokásokból illetve egy-egy jellegzetes ételfajtából is kóstolót kaphatnak vendégeink.

  • BELÉPŐDÍJAK Egy strandbelépő áráért látogatható a rendezvény!
    Részletes belépődíj árakat a www.sportbeach.hu és a www.biotar.hu oldalon találhatják meg.
    Ingyenes belépőjegy!
    Regisztráljon ingyenes pénteki Öko Expo és Bio Fesztivál belépőért a bal-na@bal-na.hu e-mail címen!

     

     

     

     

     

Megjelent és letölthető a PAN németországi szerzőgárdája által szerkesztett veszélyes növényvédőszerek listája című összeállítás.
Az anyag itt letölthető

A Biokultúra Középmagyarországi Egyesülete május 28.-án tartotta esedékes vezetőségválasztó közgyűlését az Országos Mezőgazdasági Könyvtár Attila úti helyiségében, amely egyben a központi bioklub rendezvényeinek is a helyszíne.

Friday, 24 May 2013 06:08

Gasztronauta: Őseink táplálkozása

Gasztronauta: Őseink táplálkozása

Őseink minden győzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt, hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét. Anoymus "aldomas"-t ír; a lakomát a magyarok sokáig "áldomásnak" nevezték, amely szóban benne van az "áld" ige, amely az ünnepi alkalmat jelzi.

Egy Európát beutazó dominikánus szerzetes írta a középkorban, hogy "a magyar királyságot régente Moesiának és Pannóniának nevezték. A Moesia nevet az aratás eredményétől kapta, mivel gazdag aratásban bővelkedik, Pannóniának pedig a kenyér bősége miatt nevezték el. Legelőkben, kenyérben, borban, húsban, aranyban, ezüstben bővelkedik ez a föld, halakban pedig minden szomszéd országnál gazdagabb". "A honfoglaláskori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez az alapvető különbség a gasztronómia tekintetében" (Cey-Bert Róbert Gyula). A kínai, a mongol, a tibeti, a belső- és közép-ázsiai népek legkedvencebb ételei mindig is a főtt, párolt pörköltes ételek voltak. Természetesen keleten is ismerik a sütés módszereit, de itt az arányok az irányt adóak.
Az ősi magyar ételkultúra gyökere a világfa szimbólumrendszerében gyökerezik. Belső-Ázsiában ősidők óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a fémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel. Már a hunok is ősi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték:
1. az áldozati étel bronzból vagy vasból készített üstben főtt (fém);
2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fa biztosította;
3. az üst a földön állt;
4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak.

Az áldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármas szintű jelképrendszerét:

 

1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkal és a fán összeszedett mézzel;
2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyűjtött növényekkel és fűszerfüvekkel;
3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel, gumókkal és hagymákkal. Ezért hagymának (föld alatti világ), bizonyos növényeknek, mint a tárkony és a borsfű (földi világ) és gazdag gyümölcsöknek, mint a szőlő és az alma (égi világ) feltétlenül jelen kellett lennie az áldozati ételek harmóniájának biztosításában.
Az áldozati étkezés jelképesen közös ima, közös áldozás volt, amelyek keresztül a résztvevők kérték az ősök és az Ég Ura segítségét és áldását. A földi élővilágnál a növények és az állatok közötti harmónia megteremtése volt a cél, ezért a feláldozott állat apróra vágott húsát összefőzték apróra vágott zöldségekkel és füvekkel. A kapcsolatot a tűz és a víz szimbolikáján keresztül biztosították.
A hunok ételeiket kővel, fémmel és nyolc féle vízzel főzték. Az ételek elkészítésénél fontos szerepe volt a víz minőségének (forrásvíz, folyóvíz, esővíz, patakvíz, tengervíz, stb.).
Az ősmagyarok konyháját a "pentaton" ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek. A táplálkozás körében ma is sok, a honfoglalás koránál sokkal korábbi, keletre nyúló hagyományt találunk. Ilyen ősi gyökerű ételünk az alföldi pásztorok tarhója, mely joghurthoz hasonlító különleges étel, a közelmúltig fogyasztott vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta, a lepénykenyér, a "csörege-fánk", az alföldi bográcsban készült krumplistészta, a "slumbuc", a magyarsággal, de feltételezhetően már a hunokkal vagy az avarokkal bekerült hsziungu áldozati étel a keng (a "pörkölt") és a ta-keng (a "gulyás").
A hunok sok évszádon keresztül szoros kapcsolatban voltak a kínaiakkal; e két nép sok kultúrértéket átvett egymástól. Így a Han-kori Kína kedvenc étele lett a lóhús; a kínaiak csak a lómájat tartották ehetetlennek. A marhahúst sokra tartották, mert az igavonó állat hasznosnak bizonyult, fogyasztása elsősorban az öregeket és az előkelőket illette meg. Szemacsien viszont megvetéssel írt a hunok azon szokásáról, hogy "a férfikorban levők eszik a hús kövérjét és a javát, az öregek pedig a maradékot. Megbecsülik az erőt és az egészséget, az öreget és a gyengeséget megvetik". Nagyúri sírleletekben előfordul medvetalp, párducmell, hízott kutya, sült bagoly és daru hús-maradványa (főleg csontja). A hun közemberek leggyakrabban fogyasztott húsféléje a birka és a baromfi volt, de sokat fogyasztottak a sertés húsából is, amelynek vágására újév előtt került sor. Hétköznapi ételnek számított a gabona főtt szemtermése, amelyet hosszabb utakra magukkal is tudtak vinni.
Mindkét ételnek - a kengnek és a ta-kengnek - elkészítési edénye az áldozati üst volt, amelyet eleinte bronzból, öntöttvasból, később rézből és kerámiából állítottak elő. A belső-ázsiai üstök nagy fajhőjűek, igen keskenyek és magasak voltak, minek következtében melegítése kevés tűzet igényelt; a tűz lángjai körbe nyaldosták az üst szinte egész felszínét, így az ételek nem égtek oda. A lovas népek hitvilágában az üst fontos szerepet játszott. Először is "szent területet" (uduk-ot) jelentett, mert bármi, ami belekerült megszentelődött. Az üst egyesítette az öt alapelemet és az üstben készített étel jelképezte az újjászületést és az átváltozást; az üstben csak főzni lehetett. A belső-ázsiai "lapos-gombás fülű" 100 literes hun üstöknek tökéletes mása a Kárpát-medencéből is származik (pl. Törtel-Czakóhalmán 1982-ben "ujgur feliratos" üstöt találtak), ami ezen főzéstechnikának továbbélését és azt igazolja, hogy ezeket a nagy üstöket csakis állandó szálláshelyen használhatták. A belső-ázsiai üstök szerepe a magyar népmese-világba is átment. "A török és a magyar népek világfájának ágai között a Nap és a Hold tartózkodik, s amelynek a fordított üst formájú eget tartják fenn".
A belső-ázsiai konyha egyik felfedezése a "laska", vagyis a metélt és kézzel nyújtott tészta, amelyet a kínaiak előbb "ping"-nek (süteménynek), majd később mien-nek neveztek. A tésztának sokféle fajtáját ismerték: a laskát, a gőzölt cipót és a szezámos tésztát. A vízben főtt tészta a Kr. utáni II. században olyan népszerű volt, hogy még a kínai császárnak is ez volt a fő étele és utcai árusítását is feljegyezték. A belső-ázsiai népek "süteményeiről" nem igen rendelkezünk adatokkal. A mézet ismerték és szeretettel fogyasztották, számos édességet ízesítő fűszert is ismertek és kereskedelem útján hozzájutottak (szerecsendióhoz, szekfűszeghez, fahéjhoz, vaníliához stb.). A mézből másodsorban méhsört (méhsert) készítettek és viaszát ötvösmunkáknál használták fel. A belső-ázsiai kemencék harang-alakúak voltak; ezekben készítették - és ma is készítik - sajátos ételeiket. A "sódz" marha- vagy jak-hús sóval és saját levében lezárt edényben "dunsztolt" húsnak minden fűszer nélküli főzete, amely afféle alapanyagnak számít¸ ebből sokféle ízesítéssel különböző ételek készíthetők.
Az egykori költemények és leírások kétféle borról számolnak be a Han-kori Belső-Ázsiából. A kínai leírások szerint a "li" az édes és fehér, a "csiu" a sötét és áttetsző vörösbort jelentette. Mindkettőt külön korsókban szolgálták fel. A csiu erősebbnek és jobb bornak számított, mint a li. A "bor" ősi hun szó, a Bor Tengri jelentése "szürkésfehér Isten" éppúgy vonatkozik a forrásban levő bor habjára, az alkonyat színváltozására, mint az eget a földdel összekötő világfa törzsének a színére. A Bor Tengri az újjászületést, a hajnali és az alkonyati átváltozást vagyis a harmónia megvalósulását szimbolizálta. A magyar nyelv a "bor" szót megőrizte abban a jelentésében, hogy a szőlőlének egy "táltosbeavatáson" kell keresztülmennie, hogy euforizáló képességű borrá alakulhasson. Az ősi hitvilágunk a bort rendkívüli módon értékelte, az áldozati szertartások és szerződések szentesítésének fontos tartozéka volt.
Őseink állandó szálláshelyein üstben, bográcsban és kemencékben főztek-sütöttek, amikor azonban úton voltak vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől "kővel főztek", hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudják lovon szállítani. Tűz csiholására viszont mindig volt tarsolyukban tűzszerszám (tapló és tűzkő vagy acél).Edényül pedig bőrtömlő, fa- vagy kéregedény, favödör vagy félbevágott lopótök szolgált. Erről Dzsajháni így emlékezik meg: "Visznek magukkal tűzifát és néhány követ, azután mindaddig tüzelnek a kövek alatt, amíg a kövek forróvá nem lesznek", majd ezeket a köveket vízbe helyezve ételeiket így készítik el. Az állandó szállásokon a főzéshez vas-háromlábra állított edényeket, többnyire fülüknél felakasztott keskeny és magas nagy fajhőjű üstöket, bográcsokat használtak, kenyerüket (nem lepényüket!) és tésztaféléiket a régészek által eddig "veremházaknak" határozott konyhájukban a kemencékben sütötték meg. A "hamuban sült pogácsa" tulajdonképpen péppé morzsolt és megtört rozsszemekből készült sült bodag (pogácsa). Gabonából (búzából, árpából vagy kölesből) nemcsak kenyeret, hanem kását is készítettek, de kedvelték a pörkölt gabonamagvakat is. Őseink forró köveken is sütöttek; a tűz fölé tett s átizzított kőlapra öntötték a tésztát; így kapták a lepénykenyeret. Csíkban és Háromszékben még ma is "kőre leppencs"-nek hívják a lepényt, a Bodrogközben pedig "kövönsűltnek" nevezik a palacsintát, jóllehet már rég palacsintasütőben sütik.
A húsok konzerválási módja Európában a füstölés, Ázsiában és őseinknél az aromás füvekkel (kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal) való pácolás volt. A szárított hús készítése pásztorembereinknél ma is fellelhető. Giovanni Villani XIV. századi olasz történetíró így számolt be a Magyarországon látottakról: "Ha levágják a marhát, húsát nagy üstökben megfőzik. Ha már jól meg van főzve és besózva, leválasztják a csontról és kemencében megszárítják, majd finom porrá zúzzák. A hadjáratoknál üstöket visznek magukkal és mindenki visz egy ilyen zacskó húsport. Ezt vízbe dobják, az megdagad, egy-két maréktól megtelik az edény. Nagy a tápláló ereje és így kevés kenyérrel vagy anélkül is erőt ad az embereknek. Nem csoda tehát, hogy nagy sokaságban járnak olyan hosszú ideig, mert porrá tört hússal táplálkoznak".Őseink elsődleges itala természetesen a tiszta víz volt, kedvelt italai közé tartozott a bor, amely elkészítési módjának technológiáját mégBelső-Ázsiából hozták magával. A zsírosabb ételekhez 1-2%-os alkoholtartalmú erjesztett ló- (kumiszt) vagy birkatejet ittak, kedvelt italuk volt a kölesből - esetleg a búzából - készült sör, a "boza". Ez utóbbi ősi ismeretéről többek között a "komló" és a "sör" ősi szavunk is tanúskodik. A hunok sörkészítéséről már Priszkosz rhétor is tesz említést: "Kaptak a minket kísérő szolgák is kölest, árpából készült italt, amelyet "kámnak" neveztek" (kám-kamosz a bizánci komlózott árpasör neve).
A magyar konyha még a XX. század elején Európában elsőnek, a világon a kínai és a thai konyha után harmadiknak számított; ma már az első tíz között sincs. Ennek oka az, hogy egyre nagyobb mértékben vesszük át a mieinkénél sokkal alacsonyabb szintű "európai", netán "amerikai" ételeket, amelyek ősi ételkultúránk lealacsonyítását okozza és ősi, még nemrég élő hagyományaikat veszi el.

 

 

 

 

 

 

Page 8 of 23