A hagyományos termelés hátrányai
A klasszikus teaültetvényeken továbbra is gyakran alkalmazzák a fejlet országokban betiltott növényvédő szereket (rovarölő szereket, gombaölő szereket) a termés maximalizálása érdekében, így súlyosan károsítják az adott terület élővilágát, ökoszisztémáját, és magukat a teamunkásokat is (gyakran halálos végű betegségeket okozva), a szermaradványok révén a későbbi teafogyasztókat is. Az ültetvényeken létminimumon tengődők dolgoznak, közöttük nem ritka a gyermekmunkás sem. Éppen ezért, még ha nem is vásárolunk biotermékeket, legalább a FairTrade (méltányos kereskedelem) címkére figyeljünk!
Ökológiai gazdálkodásból!
Az ökológiai gazdálkodásból származó teák előállítását rendszeresen ellenőrzik. A FairTrade rendszer garantálja a termelők és a szedők világpiaci ármozgásoktól független tisztességes megélhetését. Szermaradvány-vizsgálat nélkül nem is kerülhetnek forgalomba! A bio-teaültetvényeknél előírás a sövények és térhatároló fák ültetése, a vegyeskultúra alkalmazása, hogy a hasznos rovarok és madarak megfelelő életérre leljenek. A trópusi, szubtrópusi területek egyik csodafája, a Neem fa (ejtsd: nímfa) egyszerre több hasznot is hajt: magjából nyerik az egyik leghatékonyabb biológiai rovarirtó szert. A mag présmaradéka kiváló trágyázóanyag, amellyel kiválthatók a műtrágyák, ráadásul a talajlakó kártevőket is gyéríti. A nitrogénigényes teaültetvényeket ezenkívül zöldtrágyával táplálják, valamint komposzttal gazdagítják.
A talajt a kiszáradás ellen zöld növényi hulladékkal (mulccsal) takarják. Ezek zöme a teacserjék visszavágott hajtásaiból áll. A bio teaültetvények gazdái rendszerint tejelő teheneket is tartanak, s trágyájukat is itt hasznosítják.
Szüret és minőség
A teaszüret fárasztó kézi munka. Az asszonyok az ágvégen lévő páros leveleket a bimbókkal együtt csípik le, naponta több ezret. A kb. egy méter magas teabokroknak ezután egy-két hét áll rendelkezésükre, hogy újabb hajtást fejlesszenek. Az ültetvények néhánytól több száz hektárig terjednek, és saját feldolgozójuk is van. A tea minőségét – csakúgy, mint a borét – számtalan tényező befolyásolja: az ültetvény fekvése, kora, az évjárat, az évszak és az időjárás. Egy ugyanazon területről is különböző minőséget szüretelhetnek. Az egyik leghíresebb termőhelyen, Darjeelingben például márciusban kezdődik a szüret. Ekkor szedik a legjobb minőséget, amelyet First Flush-nak hívnak. Ez általában lágyabb, selymesebb ízű, mint a nyáron szüretelt Second Flush.
A tealeveleket legalább tíz osztályba sorolják. A legfinomabb az FTGOP1 (Fine Tippy Golden Orange Pekoe 1). Magyarul a legzsengébb, legfiatalabb csúcslevelek aranyló hegyét jelenti, azok közül is az első osztályú minőséget. Az 1-es számot néha az S betűvel helyettesítik, ami speciálist jelent.
A készítés titka
Alapszabálya, hogy kizárólag lágy vizet használjunk. Ez Magyarországon csapvízből gyakorlatilag lehetetlen. Éppen ezért a teakészitéshez használt vizet alaposan fel kell forralni. A teáskanna lehetőleg legyen kerek, öblös és vastagfenekű, így a tealevelek szép kényelmesen lebeghetnek benne, amíg aromájukat maradéktalanul átadják. Az ún. teatojásokban a tealevél csak sínylődik, ezért ne használjuk azokat, sokkal inkább a papírból vagy pamutból készült filtereket, újabban piramis filtereket, ahol a gúlában a nagyobb összetevők is elférnek.
Az olcsó konvencionális filteres teák a legtöbb esetben igénytelen törmeléket tartalmaznak. A tealevelek lobogó vízzel való leforrázása (nem csupán forró vízzel történő leöntése) után 2-3 perc alatt az összes fontos íz-, élénkítő és aromaanyag kioldódik a levelekből. Ezután már a csersavé a főszerep, amelytől az ital egyre keserűbbé, savasabbá válik. Figyelem: a zöld teát csak 700 C-fokos forró vízzel készítsük! A tea szívre gyakorolt hatása kedvezőbb a kávéénál, mert nem rögtön a gyomorból szívódik föl, hanem csak később, a belekből, így lassabban kerül a véráramba. Ráadásul a tea nem serkenti a szív- működést és a vérkeringést, hanem közvetlenül az agyra és a központi idegrendszerre hat.
Vigyázat!
Sok teakereskedő olyan megtévesztő felirattal látja el teáit – mint például „hagyományos termesztésből származó”, vagy „szermaradvány-kontrollált” – amelyek az égvilágon semmit sem bizonyítanak. Ezeket a teákat ráadásul még az esetek többségében besugárzással, vagy gázzal is kezelik, tartósítják, amiről a vásárlóknak fogalma sem lehet, mert még beraktározás előtt rutinszerűen elvégzik.
A nem is teák
Ideje lenne megtiltani a gyümölcstea elnevezést, hasonlóan a szójatejhez vagy zabtejszínhez. Mert amint amazok sem tejek, a gyümölcstea sem tea, hiszen köszönő viszonyban sincs a teacserjével. Jó esetben is vizes kivonat vagy forrázat lenne, ha tényleg abból állna, mint aminek mutatja magát. A konvencionális termék színét és aromáját a legritkább esetben kapja a névadó gyümölcstől, sokkal inkább az élelmiszer-színezékektől és a műaromáktól. Vásároljunk biominőségű „gyümölcsteákat”, hiszen azokban szigorúan tilos ezeket használni! És ha a meggytea nem is a meggytől piros színű, biztosak lehetünk benne, hogy vagy a mályvalevéltől, vagy a hibiszkuszvirágtól, ami mégiscsak természetes anyag.