Valóban szép számmal akadt igazán kitűnő termék, főként a pálinkák és csokoládék háza táján, de az idei bemutatkozás elsősorban a hurka-kolbász-szalonna trióra fókuszált. A színvonal itt már nem volt egyértelmű. Néhány kiváló portéka mellett jócskán akadt elfűszerezett, túl sós, túl zsíros, ínakban bővelkedő kolbász és szalámi is, ami pedig az érettség fokát illeti, nos, gyanúm szerint némelyiket a kiállítás előtti pár hétben tölthették, holott kijárt volna nekik még vagy 6-8hét pihenő.
A sajtok kínálata is meglehetősen egysíkúra sikeredett. A legtöbben alig félkemény, „egyensajtokkal” érkeztek, a fűszerekre bízva a „tájjelleget”. Üdítő kivételt a már rutinszerűen jó minőséget készítő Bükki Sajtmester és a Torockóból érkezett csinos menyecske portékája jelentette. Utóbbi soha nem ízlelt krémességű tejföllel és csodálatos vajjal is megtoldotta sajtkínálatát.
Elszomorító, hogy ismételten alig szerepeltek biogazdák a seregszemlén. Mindössze a délvidéki Török család szederszörpjei , Orbán Péter olajai, A Linom lenmagok, a Tarnamenti Biogazdaság valamint a Naturgold tönkölytermékei kínálták magukat a mustrán.
Nekik viszont köszönet a jelenlétért.
Összességében dicséretes a kezdeményezés, de kritikusan szólva távol még a prémium színvonal