az EU támogatási rendszerek különbözősége a szántóföldi gabonatermesztés esetén.
Észtország egy lépéssel előbbre jár a bio hústermelésben és feldolgozásban (főként marha és bárány), az export is beindult néhány éve. Lettországban Aloja Starkelsen bio burgonyakeményítőt állít elő, bio kozmetikumai Madara Cosmetics néven kaphatók. Litvánia a bio gabonák és hüvelyesek terén jeleskedik, a három ország közül ő bonyolítja a legnagyobb exportot. Bioboltokból és a szupermarketi bio kínálatból Észtország sokkal jobban áll, mint két déli szomszédja. Észtországban a RIMI szupermarket hálózat, míg Livániában a Maxima lánc kínál számottevő bioterméket. Mindhárom országban a szupermarketek értékesítik a legtöbb bioterméket (50% körül). Ezeken kívül a bioboltok, az egészségboltok, a gyógyszertárak, a gazdapiacok, és az internetáruházak is jelentős forgalmat bonyolítanak.

A megtermelt biotermények, nyersanyagok óriási hányada (80%) értékesül konvencionálisként, vagy állati takarmányként, főként a tej, zöldség, marhahús legalább is Észtországban és Lettországban. Ugyanakkor bio feldolgozott termékeket importálnak Nyugateurópából horribilis áron. Az alacsony jövedelmű fogyasztók nem hajlandók extra árat fizetni a bioért. További gond, hogy a vásárlók zöme nincs tisztában a „bio”, a „natúr” , az „egészséges” jelzők mibenlétével, de ugyanúgy bedőlnek a jól hangzó „tanyasi” elnevezésnek is.