A legtöbb szó az idők során új értelmet nyer, azaz más jut róla eszünkbe. Ilyen a vidék szó is. Régebben a vidék szó a város és vidéke szóösszetételben utalt arra, hogy a két térség nem választható el egymástól. A vidék volt a város úgymond "ellátója", hiszen a városi lakosság az élelem nagy részét vidékről szerezte be. Ez a folyamat sajnos napjainkban teljesen megfordult. A falusi lakosság jelentős hányada a városok szupermarketjeiben veszi meg a mindennapi betevőt. A vidéki lakosság elszokott attól a hagyománytól, hogy otthon saját magának termelje meg az ebédre valót. A mai városi gyerekek pedig úgy nőnek fel, hogy nem tudják, hogyan néznek ki a valóságban a boltok polcain található gyümölcsök és zöldségek. Emellett sajnos a vásárló sem lehet már tisztában azzal, hogy amit vásárol, az honnan is származik. Sőt a nagyüzemi mezőgazdaság jövedéke lett a túlzott vegyszerhasználat, a kis helyi piacok megszűnése, illetve az élelmiszerek utaztatása egyik kontinensről a másikra. Így nagyon fontossá vált, hogy tudatosan odafigyeljünk arra, hogy mit vásárolunk.
Sokan felismerve a problémát, nekiálltak megoldást találni arra, hogy hol és mily módon találják meg újra ezt a bizalmat az élelmiszerek iránt. Talán a legismertebb ilyen mozgalom a Slow Food ("Komótos étkezés"), ami a fast food elutasítása, annak alternatívája kíván lenni.
1986-ban Olaszországban fogalmazódott meg az alapötlete, a célja egy környezetbarát, egészséges, és helyben munkát teremtő rendszer kialakítása volt. Ehhez a mozgalomhoz már több mint százezren csatlakoztak a világ minden tájáról. 2005-ben az Egyesült Államokban is elindult egy hasonló kezdeményezés, ami a Locavores (helyi evő) nevet viseli. Olyan embert takar ez a kifejezés, aki csak a környéken megtermelt és előállított élelmiszert vásárolja és fogyasztja. A szó érdekessége, hogy 2007-ben elnyerte az "Év szava" díjat az Oxford American Dictionary szavazásán. A "helyi evők" általában 100 mérföldnél húzzák meg azt a határt, amelyen kívül nem vásárolnak étkezési cikket. Ez a határ helyi csoportok között változik, hiszen függ az adott térség területi és társadalmi viszonyaitól.
Hazánkban is szerencsére találkozhatunk hasonló kezdeményezésekkel. Országunk kedvező mezőgazdasági adottságai ellenére is küzd ugyanazokkal a problémákkal, amikkel a nyugati országok. Egy tányérunkba került átlag sárgarépa 1847 km-t tesz meg, mire eljut az asztalig Az élelmiszer utaztatása hatalmas környezetterheléssel, és üzemanyag felhasználással jár, miközben a helyi kistermelők nem tudják eladni a termékeiket. Ezt a problémát felismerve kezdtek kialakulni hazánkban az ún. Szatyor bevásárló közösségek. A közösség tagjai hét elején az interneten keresztül leadják a rendelést, és a hétvégén egy megadott helyen veheti át az általa megrendelt termékeket. Mivel a vásárlás közvetlenül a termelőtől történik, és nem megy keresztül a kereskedelmi rendszeren, ezáltal könnyen juthatunk megfizethető áron jó minőségű, legtöbbször bio élelmiszerhez. A közösség nyitott az új termelők csatlakozása felé, ha ők garantálni tudják, hogy termékeik ökológiai gazdálkodásból kerülnek ki, és kellő információt tudnak szolgáltatni az adott termékről.
Ennek a rendszernek azon túl, hogy kisebb a környezetterhelése, egészségesebb élelmiszereket állít elő, jelentős szociális haszna is van. A vásárló közvetlen kapcsolatba kerül a termelővel, és a többi vásárlóval is, egymás között cserélhetnek olyan információkat, amik hasznosak lehetnek. Gyakran cserélnek gazdát különböző receptek, megismerkedhetünk olyan zöldségekkel is, amikről eddig talán nem is hallottunk, ezzel is színesítve étkezési palettánkat. Fontos eleme a rendszernek a szezonalitás, vagyis mindig az idény zöldsége és gyümölcse kerül a kosárba. A helyben előállított és értékesített növényeknek jelentős szerepe van a biodiverzitás megőrzésében is. Másfelől az idegen tájakról érkező termékekről gyakran fogalmunk sincs, hogy milyen hatással vannak az egészségünkre. Jól látható, hogy nem kell világmegváltó dolgokat produkálni ahhoz, hogy visszanyerjük kisközösségeink szerepét, hogy csökkentsük a fosszilis energia felhasználást, hogy egészséges táplálékhoz jussunk, és még új munkahelyeket is teremtsünk.
Szerkesztette: Toma