miközben energia- és vízigénye igen nagy. Mindez hogyan jelenik meg mindez a szőlő- és bortermelés területén? A szőlőtermesztési gyakorlat, mint minden mezőgazdasági tevékenység a környezetre óhatatlanul károsan hat. Gondoljunk csak a termesztés során felhasznált növényvédő-szerekre, műtrágyákra.
Így már maga a termesztés is a környezet bizonyos fokú terhelésével jár. Amíg az előállított bor eljut a boros poharakig, az általa megtett út (szállítással járó légszennyezés révén) jelentősen növeli az ökológiai lábnyomot. Arról nem is beszélve, hogy a palackozásra szánt üvegek - de még a műanyagpalackok gyártása is! - milyen erős környezetszennyezéssel jár. A bortermelést - az üveggyártással és a jobbára nagy távolságokra történő szállítással járó környezetszennyezés miatt - joggal érhetik vádak az ökológiai lábnyom növekedéséért. És akkor még nem szóltunk a megüresedett palackok kidobásával, hulladékgyűjtőbe kerülésével járó környezetszennyezés következményeiről.
Ismeretes, az üveggyártási folyamat komoly környezetszennyezési forrás. Egy ausztrál üveggyártó cég beszámolója szerint egy üvegpalack gyártása során kb. 400 gr CO2 jut a légtérbe. Mindemellett a műanyagból készült (PET) palackok előállítása is légszennyezéssel jár, igaz az üvegénél jóval kisebb mértékben, palackonként 55 gr CO2-kibocsátással. Látható, hogy az üveggyártás palackonként 7-szer nagyobb légszennyezést okoz, mint a műanyagpalackok esetében. A legtöbb vád a pezsgősüvegeket érheti, mivel egyetlen palack gyártásával 700 gr széndioxiddal szennyezik a légteret. Persze maga a gyártás is hulladéktermelődéssel jár, mivel sok a műanyag- és papírhulladék, rengeteg a szennyvíz, és a szén-dioxid mellett kén-dioxid is kerül a légtérbe. És mindehhez járul a szállítással járó létszennyezés. Ennek mértéke részben attól is függ, hogy milyen közlekedési/szállítási módot választunk, és milyen távolságra történik a szállítás.
A „rangsorban” a legrosszabb helyen a légi szállítás áll, ezt követi a közúti, majd a tengeri, és legkevésbé a vonaton történő szállítás okozta légszennyezés. Persze a nehéz, palackozott üvegek (főleg a pezsgők) szállításához több üzemanyagot kell felhasználni, mint a könnyebb üvegek vagy a műanyag palackok, de főleg a tetrapack vagy papír csomagolás esetében. Így aztán hibás lenne az a következtetés, hogy minél messzebbre történik a szállítás, annál nagyobb az ezzel járó légszennyezés. A fentiekből következően a tengeri úton akár több ezer kilométert is megtett bor - főleg könnyű palackokban - kevésbé növeli az ökológiai lábnyomot, mint a közelre, közúton, súlyos palackokkal megrakott kamionos szállítás. Jogos aggodalommal kérdezhetjük, hogy mi történik a kiürült palackokkal. A környezetvédelem részéről gyakran súlyos vádak, heves támadások érik a borgazdaságot (is) az üvegvisszaváltás kérdésének „megoldatlansága” miatt. Sajnos legtöbbször az üres üvegek és flakonok a szemétbe, onnan a hulladéklerakókba kerülnek, tovább növelve a szeméthalmokat.
A műanyagpalackok újrafeldolgozása nagy költségigényű. Elméletileg az újra feldolgozott üveg 100%-át lehetne hasznosítani, a műanyagpalackokból pedig elégetéssel elektromos energiát lehetne nyerni. Ez persze újra légszennyezéssel jár, az elégetés során palackonként közel 60 gr CO2 jutna a légtérbe, ami sajnos erősen rontja a műanyagok gyártásával kapcsolatos előnyöket az üveggyártással szemben. Összességében azonban még így is - az ökológiai lábnyom szempontjából - a műanyagpalackok egyértelmű előnyt jelentenek az üvegekkel szemben. Mindez a kevesebb hajtóanyag igényt jelentő szállításban realizálódik.
A megoldásokat keresve elsőként maga a termesztési technológia „javítása” jöhet szóba. A termesztés során csökkenteni kell a műtrágya és a mesterséges növényvédő szerek használatát. Ezért is figyelemre méltó az öko-termesztés térhódítása. Német számítások szerint egy üveg bio-bor előállítása során 7,17 m2-nyi az ökológiai lábnyom mérete, ezzel szemben a hagyományos termesztés esetén viszont már 13,98 m2. A különbség óriási! Ezért is érdemes természetes trágyákat, biológiai védekezési módokat alkalmazni.
Az üveggyártással járó környezetszennyezési következmények ismeretében fontolóra kell venni a minél könnyebb borosüvegek, a műanyagpalackok, tetrapackok gyártásának és felhasználásának preferálását, illetve a papírcsomagolási módok szorgalmazását. A hulladékhegyek további felduzzasztása helyett minél több üveget kellene visszaáramoltatni újrafeldolgozásra.
Forrás: Dr. Kölcsei Tamás - rovatvezető