Az általános krízishangulat ugyanis nem kedvez a biotermékek forgalombővülésének. Ennek javarészt anyagi okai vannak, de nem mellékes körülmény az sem, hogy a biotermékek fogyasztása iránt érzett szükségszerűség minimális szintre süllyedt. Pedig a helyzet drámai. Jelen lapszámunkban két aktuális hírről is beszámolunk. Az egyik, hogy a Greenpeace összeállítást közöl a GMO mentesség garanciáiról. Kiderül, hogy a gyártók és forgalmazók zöme nem tud ilyen garanciát nyújtani, aki pedig azt nyilatkozta, hogy tud, nos, annak a nyilatkozatát is kétkedve kell fogadnunk. Jószerivel hétköznapi forgalomban nem kapható olyan felvágott, húsáru, tejtermék, amely ne lenne érintve a GMO által, ha másért nem, hát az import takarmányok ellenőrizetlen volta miatt. A nagy gőzzel hirdetett „magyar termékek” zöme is enyhén szólva kockázatos. A másik aktuális hír az agyonsztárolt „kézműves magyar ízek vására”, ahol írd és mondd mindössze négy biotermelővel találkozhattunk. A többiek pedig….A rádióban éppen megszólaltatott „tanyasi csirketenyésztő” is olyan táppal eteti „echte tanyasi csirkéit”, amelynek már a csomagolásán is az szerepel, hogy GMO összetevőket tartalmaz. Akkor miről is beszélünk? Hogy elég, ha a gyermek egyéves koráig eszik bioélelmiszert, utána már eheti a „normálisat”?. Mi itt a normális és ki a normális? Két éve kormányváltáskor erősen bizakodtunk –hiszen személyes garanciaként értékeltük a kormány két elkötelezett tagjának pozícióba kerülését. Dr.Ángyán József és dr.Illés Zoltán volt az a két "rendíthetetlen bio ólomkatona”, akitől erőteljes fellépést vártunk.
Csalódnunk kellett. A hatalmi gépezet bedarálta mindkettőt. A miniszter pedig védnököl, megnyit, átad, csak éppen a bio ügyében nem történik annyi sem, mint körmünk alatt a piszok.Még annyi sem, mint amennyi a helyi pálinkafőzésnek kijárt.
Se koncepció, se vízió, még magyarázkodás sem. Egyszerűen semmi. Egy sornyi statisztikával sem tudunk hozzájárulni egyetlen EU-s felméréshez sem. Továbbra sincs ökogazdálkodási nemzeti akcióterv. Ma 2013-ban. Akkor, amikor Csehország és Szlovénia már 2004-ben megalkotta a sajátját. Ebben az iszonyatos katyvaszban egyetlen élő csoda a Csörsz utcai ökopiac rendíthetetlen sikere. Ez - mondjuk jóindulattal - érint kétezer vásárlót. És a többi?
Pedig ha nincsen derékhad, amely rendszeresen vásárolna bioélelmiszereket, vajon a termelők-forgalmazók miért is hirdetnének? Ha pedig nem hirdetnek, miből lehetne kifizetni a nyomdaszámlát?
A kör bezárult. A BioHolMi havi megjelenése így megszűnt. De tovább él januártól online változatban, www.bioholmi.hu címen, friss hírekkel, tanulmányokkal, apróhirdetésekkel, beszámolókkal, sokkal frissebben, mint a nyomtatott verzió. Sőt, ezen túl is megjelenik majd nyomtatásban, mégpedig évszak szerinti ciklusokban. Legközelebb 2013 márciusában.
Hátha a tavasz nem csupán a természet, de a bio helyzet megújulását is jelenti majd.
Frühwald Ferenc
felelős szerkesztő