Nem csupán termékek, de termékcsoportok tucatjaiban találták meg a román hátasok húsának akárhány százalékát. Csak románt? Egy hangját eltorzító, nevét nem vállaló magyar lókupec szerint nem hogy leölt, de elhullott állatokból is készültek (készülnek?) igazi hamisítatlan, nemzeti szalagos „parasztkolbászok”. Jó paprikásan, jó fűszeresen. Ahogy kell. Ami aztán önálló életre kel, eljut falvakba, városokba, talán még külföldre is. Ugyanígy hozzánk is özönlik a kontrollálatlan termékfolyam az olcsóság jegyében.

Mikor jövünk már rá végre, hogy az élelmiszer bizalmi cikk. Termelését, előállítását nem volna szabad ugyanúgy kiszervezni, mint egy alsógatya szabását-varrását valahová Ázsiába, Afrikába. Még fel sem ocsúdtunk a lóvá tett lasagne feletti kábulatunkból, máris itt a szerb Aflatoxin, amely igazi hamisítatlan magyar „paraszt tejben” manifesztálódott. Honnan is jött az a tej akkor? Jászolhoz kötött fényes szőrű magyar tarkától? A hiszékeny vásárlónak szánt mesében biztosan.

Eközben papolunk élelmiszerbiztonságról, felügyeletről, szankciókról. A valóságban pedig kullogunk az események után. Jószerivel abban találnak kivetnivalót a hatóságok, amit éppen megvizsgálnak. Nem lenne egyszerűbb és egyben etikusabb is olyan termelési rendszereket támogatni (és csak azokat!), amelyek vállalják a folyamatközi ellenőrzéseket, nem csupán a végtermék sokszor fabatkát sem érő méricskélését? Hogy ilyen a mesében sem létezik?  

Nyugodjanak meg, létezik. Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásnak hívják. Vagy magyarul egyszerűen csak bio-nak.