Ezzel együtt is érdemes megvizsgálnunk a helyettesítésükre kitalált megoldások környezetvédelmi hatásait. Annál is inkább, mert az állatbunda biodegradálható anyag ellentétben a helyettesítésére kitalált környezetkárosító műszőrmékkel.

Nézzük például a nutria esetét. Aki nem ismerné, a nutria egy vízhez szokott emlős, amely leginkább a hód és patkány fúziójára hasonlít. A múlt század elején a nutria selymes bundája komoly piaci sikereket ért el, minek következtében francia szőrvadászok óriási mennyiségben kezdték betelepíteni az USA délkeleti részébe, Florida lápjaiba eredeti élőhelyükről Dél-Amerikából. Szerencsétlen párák eszement szaporodásba kezdtek az ideális élőhelynek köszönhetően, ami a bundavadászok gyors meggazdagodását eredményezte. Egészen addig, amíg az állati jogok védői a 60-as, 70-es években (pl. Brigitte Bardot) nem ültették szégyenpadra a bundák viselőit. Ennek következtében a nutriabunda iránti igény zuhanórepülésbe kezdett, a nutriavadászok pedig képtelenek voltak megbirkózni a túlszaporodó állománnyal. Manapság a falánk bestiák a mocsári növények gyökereinek felfalásával a deltavidékek mocsaraiban felmérhetetlen ökológiai károkat okoznak. Továbbá a töltések széttúrásával komoly környezeti kockázatot jelentenek. Olyannyira, hogy mára New Orleans csatornáiban is tömegesen szaporodnak. A kormányzat „vérdíjat” tűzött ki a nutriákra. Egy beszolgáltatott nutria farokért 5$t fizet az elejtőnek. A nutriavadászok ismét jövedelemhez jutottak, a nutriák szaporodása pedig kezelhető szintre mérséklődött.

A kényszer megoldás természetesen költséges, a nutriabunda piaca pedig továbbra is nyomott. Az így elpusztított nutriák tetemei pedig hulladékkezelőkre kerülnek. Hiszen húsuk és bundájuk piaci értéke nem fedezi az értékesítésükre fordítandó költségeket.

Cree McCree író és divattervező kampányt indított, amihez megnyerte New Orleans város támogatását. A város 4500 dolláros összeggel támogatta a „tisztességes szőrme” kampányt, amellyel a divattervezők figyelmét ismét a nutriabundára irányították. Azóta a helyi divatkreátorok évi két bemutatót is tartanak, ahol nutria stólák és gallérok sora vetélkedik a díjakért. McCree pedig nutriafogakból készült ékszerekkel pályázik.

A siker lassan New York-ot is eléri, az floridai vizes élőhelyes ökoszisztémát károsító nutriák pedig vélhetően nem veszélyeztetik tovább élőhelyüket.   Senkit sem biztatunk arra, hogy azonnal rohanjon nutriabundát vásárolni, ám a sematikus gondolkodás helyett nem árt szélesebb összefüggéseket is górcső alá venni.

Ugyanez a helyzet a bőrből készült, illetve azok „állatbarát” pandant-jainak vizsgálata esetében.

Se szeri, se száma a bőrmentes bőrszerű anyagok alkalmazásának. Az elv nagyon öko, nagyon zöld, legalább is első olvasatra. Nem kell hosszú idő azonban, hogy ráébredjünk, „állatbarát” cipőnk talpa alig 8-10hónap hordás után leválik, elfeslik, lábunkon megjelennek a deformáció jelei: tyúkszemek, bütykök, netán krónikus gombabetegségek is felütik fejüket.

Legtöbb helyettesítő anyag ugyanis nem másból, mint kőolajból származik. Rosszabb esetben közvetlenül PVC-ből, amiből már szennyvízlefolyókat sem nagyon készítenek. Sok esetben ftalátokat tartalmaznak, amiről már rémregényeket írtak a szaksajtóban.

Felületes véleményalkotás helyett nem ártana jobban utána járni a dolgoknak, mi mennyi előnnyel és mekkora kárral jár együtt. A kérdés nem pusztán az, hogy a felhasznált anyag természetes vagy szintetikus, hiszen mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Minden döntésünknél ezek eredőjét kell figyelembe vennünk. A kőolaj alapú műanyagok egy eltűnőben lévő forrás utolsó elérhetőségű lehetőségei. A legtöbb gyapotföld ugyanakkor rengeteg vizet igényel, továbbá mérgező növényvédő szereket (az össz. gyapottermés mindössze 1%-a bio!). Újabban több cég fenntartható bázisú műanyagokat gyárt, ún. biopolimereket, melyek kukoricából, burgonyából készülnek. Ezek viszont konkurensei az ugyanazon földterületen termesztendő energianövényeknek. A példák listája pedig még korántsem véges. Nem beszéltünk a festékanyagokról, a fehérítéshez használt klórról stb.

Néhány divatcég új koncepció szerint készíti ruháit, cipőit. A Timberland például olyan cipőt fejlesztett ki, amelynek 80%-a újrahasznosítható. A bőr, a gumi, a fém stb. A Nike újra begyűjti edzőcipőit és bedarálja, amiből sportpályák futófelületét borítják. Egyre kevésbé az a kérdés, hogy A vagy B típusú tereméket vásároljunk inkább? Sokkal inkább az, hogy vásároljunk-e egyáltalán.

Tapasztalatok szerint minden 10 vásárlásból 5-6 teljesen felesleges.